Day 21 - Kearney (Nebraska)

As I mentioned yesterday, my expectations were similar to what I experienced yesterday. I was not wrong! Yes, I biked further (almost doubled the distance), and it was hot, really hot again, but, the landscape was typical midwestern, I guess. However, I think I discovered a fairly obvious and not that surprising pattern. Any town, that is home of any university (or college?) tends to be a lot nicer overall, then towns without it. Kearney, for example looks like a nice place, refreshing after seeing a lot of used-to-be-nice-towns. There must have been a time, where they were more…liveable? Busy? More fortunate? Maybe the interstate, taking away all the traffic is one of the reasons for this phenomena? Hard to say. But I met another cyclist, George! He was travelling the opposite direction, from Chicago to somewhere in South Dakota. He is 77 years old, and he is taking his time. Very inspiring!! We chatted briefly (in the 33 degrees, at the side of the road you don’t want to discuss a lot), and I got a few tips regarding what is coming next. 

Once I reached the campground, I realized there is a lake here! And it was really refreshing! Not a bad ending of the day. 

Ahogy tegnap is említettem, nem voltak nagy elvárásaim mára vonatkozóan. És nagyon jól tettem! Az tény, hogy majdnem kétszer annyit tekertem, mint tegnap és iszonyat meleg volt ismét, de a táj, a környezet tipikus középnyugat amerikai, ahogy elvárható. Azonban egy talán evidens mintát figyeltem meg. Bármely város, ahol akár egy apró egyetem is működik, jelentősen “szebb”, ápoltabb, élettel telibb, mint amelyik nem. Itt van például Kearney (és korábban Laramie, Wyomingban), ami egy üde folt a sok kihalt városka után. Bizonyosan azoknak a városoknak is voltak szebb napjaik, amikor élhetőbbek, mozgalmasabbak, talán szerencsésebbek voltak. Gondolom a sztráda építése (bár nem néztem meg, mikor épült) elvitte a forgalmat…és a szerencsét. 

Ma találkoztam megint egy bringással! Georgenak hívják és 77 (!!) éves. Chicagoból teker valahova Dél-Dakotába. Nagyon inspiráló! Csak rövid ideig beszélgettünk, szerintem egyikünk sem akart hosszasan cseverészni az aszfalton, 33 fokos melegben…viszont kaptam néhány jó tippet ah útra. 

Amint elértem a kempinget, kiderült, hogy van itt egy tó! Nem volt rossz befejezése ennek a forró napnak…