Day 22 - York (Nebraska)

Today’s magic words: corn and bugs attack. I don’t think I have to elaborate the first one (I am still in the midwest), so I will rather focus for a few sentences on the other one(s). Around halfway today, the previously almost tailwind turned to an almost headwind (in both cases the sidewind part was the dominant). And I started to see a few (not a lot) potato fields. Or I assumed they were potato fields based on the alarming number of what I think was a potato beetle attack. I mean they were not an elaborate attack, but rather suicidal missions into a relatively large moving object, me. It could have been the wind or simply the anomalous distribution of these beetles, but at one point I had to look down and only breath through the nose to avoid the beetles attacking my face, mouth, glasses etc. There were so many I had a deja vu moment. It was very similar then in Nevada, where the crickets were seemingly attracted to the asphalt and to their certain death. This time I was the attractive object and I’m sure the results were fairly similar. 

Also, a new phenomena found me in the morning: dew! My tent was so wet, that even after drying in the hand drier in the campground’s restroom, I still had to hang everything in this motel’s bathroom (and they are still there, probably until the morning). The photo proof is shown below. They literally felt washed. But without the spinning at the end. 

If any of you has ever wondered what kind of motels I am staying: these are essentially not wife-approved ones. For several reasons I prefer a nice campground, but usually a room is easier logistically (less stuff to unpack, ability to freeze some water, microwave). And cooler. After another 35 degrees day, I start to like my commute in Vancouver, in November…

A mai varázs szavak: kukorica és krumplibogár. Nem hiszem hogy nagyon ki kellene térnem az elsőre ( még mindig középnyugaton vagyok), inkább a másodikra térnek ki pár mondat erejéig. Kb. félúton ma a szél megváltozott, És az addig nagyjából hátszél átváltozott nagyjából szembeszéllé (lényegében mindegyik oldalszél volt leginkább). Eközben a növényzet is változott egy keveset, ugyanis megjelent egy-egy krumpli föld a kukorica földek rengetegében. Legalábbis nekem krumplinak tűnt és szerintem a vészesen sok krumplibogár jelenléte is ezt igazolta. És ezek a krumplibogarak támadtak. Na nem tudatosan, nekem inkább egyfajta véletlenszerű öngyilkossági akcióknak tűntek. Biztos a kék pólóm volt rájuk ilyen hatással. Lehet hogy csak véletlenül volt néha olyan sok belőlük, de volt olyan perc, amikor le kellett hajtanom a fejemet és csak az orromon keresztül vettem levegőt. Ezt azért, hogy elkerüljem a közvetlen becsapódást a számon, az arcomon, a napszemüvegemen. Ismét mintha vissza repültem volna Nevadában, ahol a tücskök viselkedtek hasonlóan, ők az aszfaltra szerettek kimenni és várni a közelítő autókra vagy bringásokra. És ugye az eredmény mind a két helyen nagyon hasonló volt. 

Reggel egy újabb jelenségnek lehettem tanúja: harmat csapódott ki a sátramra. A sátor annyira vizes lett reggelre, hogy miután fél órán keresztül szállítottam a kézszárítóval a kemping vécében, még mindig úgy érződtek, mintha ki lettek mosva, de centri nélkül. Ahogy a lenti képen is látható, éppen száradnak és valószínűleg ott is maradnak reggelig. 

Ha kíváncsi vagy rá, hogy milyen hotelekben szállok meg (amikor nem kempingben vagy warmshowers-nél), annyit elmondhatok hogy Eilish valószínűleg nem egyezne bele. Általában egy jó kempingnek jobban örülök, de egy szoba sok szempontból egyszerűbb: van mikrohullámú sütő és mini hűtő általában, illetve kevesebb cuccot kell ki (és el) pakolnom. Nem is említve meg azt hogy általában ezek a szobák hűvösebbek mint a kinti 35 fok, amiből viszont nagyon sok van újabban…kezdek más szemmel nézni az esős munkába tekerésekre azokon a novemberi napokon!