Day 32 - Somerset (Pennsylvania)

Crossed three state borders today! On a train, I’m not that fast on the bicycle…and ended up in Pennsylvania, which so far exactly how I imagined it. There are no straight, flat road segments. Once passed Pittsburgh, in about 30km everything started to either go up, or down, left, or right. I can’t see too far (if compared with Nevada or Nebraska) and I feel as if I constantly climbed. I had two mountains today, not as large as the Rockies were, but with very similar (or more) ascending due to the infinite number of hills. I also danced around the storm today, which finally caught me just 5km before my destination. Fortunately it’s hot enough that it didn’t matter too much (besides the fact that it washed my dried sweat into my eyes), as long as my riding clothes are more or less dry by the morning…

A few words about the train. It is very comfortable, huge spaces, clean etc. The information generally in the station could be a little more obvious, it wasn’t easy to realize where the actual waiting area is. But both I and the bike made it, and started the ride before 6am, still in the dark in downtown Pittsburgh. It is well known, that I’m a morning person. This trip just amplifies my feelings towards the mornings. They are by far the most beautiful and peaceful part of the day. Especially, when you are riding small highways  all day long through Pennsylvania, with Iowa type shoulders. 

Ma három államhatárt is átléptem! Pontosabban átvonatoztam. Nem vagyok olyan gyors a biciklin… és Pennsylvaniában kötöttem ki, amit pontosan úgy képzeltem el, ahogy a mai nap megmutatta nekem.  Nincsenek egyenes, sík útszakaszok.  Pittsburgh után körülbelül 30 km-re minden elkezdett felfelé vagy lefelé, balra vagy jobbra menni.  Nem lehet túl messzire látni (ha Nevadával vagy Nebraskával hasonlítjuk össze), és úgy érzem, mintha állandóan felfelé tekernék.  Két hegyet is megmásztam ma, amik ugyan nem voltak akkorák, mint a Sziklás-hegység, de nagyon hasonló (vagy több) emelkedést produkáltam a végtelen számú domb miatt.  Reggeltől kezdve körbe táncoltam a felhőket és a vihart, ami végül alig 5 km-rel az úticélom előtt elkapott. 10 percig dézsából öntötték…De szerencsére elég meleg van, így nem zavart nagyon (kivéve, hogy a megszáradt sót a fejemről a szemembe vitte), amíg a bringás cuccaim többé-kevésbé megszáradnak reggelre…

Néhány szó a vonatról.  Nagyon kényelmes, hatalmas lábtér (nem európai emberekre szánták), tiszta stb. Az állomáson általánosságban elmondható, hogy az információk egy kicsit egyértelműbbek lehetnének kint, nem volt könnyű rájönni, hogy hol van a várótér, de azért meg lett. Nekem úgy tűnt, kérdezni kell, ami főleg igaz volt a bicikli tárolására is.  De mind én, mind a bringa megúsztuk, és reggel 6 óra előtt elkezdtük az utat, még mindig sötétben Pittsburgh belvárosából.  Köztudott, hogy szeretem a reggeleket.  Ez az utazás csak felerősíti az ezzel kapcsolatos érzéseimet.  Messze ezek a nap legszebb és legbékésebb részei.  Főleg, ha egész nap kisebb-nagyobb főutakon közlekedsz Pennsylvanián keresztül, Iowa típusú leállósávokkal…