Day 36 - Budd Lake (New Jersey)

This morning, around 9-10am I was riding through a small town, Easton. When I ride in cities, I generally listen to the GPS directions through one earphone in my right ear, so I can hear the traffic with my left one. I find it easier then constantly looking at a screen, and in cities and towns the best route is usually way more complex, then with a car. I have to avoid certain roads, and there are occasional bike paths that are preferred anyway. Small roads are also preferred. Due to this complexity, listening to the directions have been proven to be the safest and most convenient way to get through a city. So I was riding through Easton, Monday morning, I crossed one bridge, I found myself in a road construction, then in heavy traffic, and I crossed another bridge, navigating through cars, occasionally broken asphalt, sunk manhole covers and debris. Just when I crossed it and I turned right (after listening to the direction) all the sudden I hear “Welcome to New Jersey”. My GPS welcomed me in a new state! I didn’t see any sign (I wasn’t looking really), and I would have missed it if it wasn’t for the GPS. I briefly looked back to say goodby to Pennsylvania…for now!

Besides the surprise welcome message, today’s report should be about the colour grey. I started in the woods, and the route planner (google) took me through gravel roads crossing the forest in many direction. When I looked at the map it was the most direct route, and in the light rain I didn’t feel making a manual optimization just to avoid those gravel roads. Ao the grey dominated not just because of the gravel, but because of the sky. It was cloudy, and besides a few brief moments at the beginning it was essentially raining in the first 50km or so. But it stopped, and although I didn’t see the Sun all day long, the air warmed up a little bit. This is the second proper rainy day, and the first one perhaps when I wished it was a little warmer (a little bit!). And as the photo below shows, I finally saw the first New York sign! Yes, I could have ridden to New York today, but I’m taking the longer route, a detour to the west, so when I ride south, I won’t cross my previous path. 

The next few days will be light. I’m going to see the ocean first time, maybe even tomorrow, and will be cycling around New York, it is too big to avoid it. I have a little place for the next two nights and I can finally catch up with laundry, some extra hours of sleep, and preparation for the third leg of the trip. I’m not sure what to expect, but I am looking forward to it!

Ma reggel 9-10 óra körül tekertem át egy kis városon, Eastonon.  Amikor városokban tekerek, általában a jobb fülemben lévő fülhallgatón keresztül hallgatom a GPS-irányokat, így a bal fülemmel meghallom a forgalmat.  Egyszerűbbnek találom ezt, mint állandóan egy kis képernyőt nézni, mert a városokban a legjobb útvonal általában sokkal bonyolultabb, mint egy autóval.  Bizonyos utakat el kell kerülnöm, és vannak ugye kerékpárutak, amelyeket amúgy is előnyben részesülnek, ahogy a mellékutcákat is.  Ennek az összetettségnek köszönhetően az útbaigazítás hallgatása nekem úgy tűnik, hogy a legbiztonságosabb és legkényelmesebb módja annak, hogy valaki bringával átjusson egy városon.  Tehát, éppen Eastonon mentem keresztül a hétfő reggeli forgalomban. Átkeltem egy hídon, majd egy útépítésen találtam magam, majd nagy forgalomban, átkelve egy másik hídon, autók mindenhol, időnként törött aszfalt, megsüllyedt aknafedelek és törmelék között közlekedtem.  Épp amikor átkeltem a hídon és jobbra fordultam, hirtelen azt hallom, hogy „Welcome to New Jersey”.  A GPS-em új államban köszöntött! Nem láttam semmilyen táblát (nem is nagyon kerestem), és fel sem tűnt volna, ha nincs a GPS.  Aztán röviden hátranéztem, hogy elbúcsúzzak Pennsylvaniától… egyelőre!

A meglepi üdvözlő üzenet mellett a mai jelentésnek a szürke színről kell szólnia.  Az erdőben indultam ma reggel és az útvonaltervező (google) az erdőt átszelő kavicsos/murvás utakra vitt ki kb. 10km-en keresztül.  Amikor a térképre néztem, ez volt a legközvetlenebb útvonal, és enyhe esőben nem éreztem, hogy manuálisan optimalizálnom kellett volna, csakhogy elkerüljem a kavicsos utakat.  A a szürke nem csak a kavics miatt dominált, hanem az égbolt miatt.  Felhős volt egész nap, és az elején néhány rövid pillanaton kívül az első 50 km-en lényegében esett az eső.  De megállt, és bár egész nap nem láttam a Napot, kicsit felmelegedett a levegő.  Ez a második megfelelő esős nap, és talán az első, amikor azt kívántam, bárcsak egy kicsit melegebb lenne (kicsit!).  És ahogy az alábbi fotó is mutatja, végre megláttam az első New York-táblát!  Igen, ma betekerhettem volna New Yorkba, de a hosszabb utat választom, egy kis kitérő nyugat felé, így amikor délre indulok, nem fogom keresztezni az előző utamat.

A következő néhány nap elvileg könnyebb lesz. Először fogom meglátni az óceánt, talán már holnap! Aztán New Yorkban fogok biciklizni,ami ugye túl nagy ahhoz, hogy elkerüljem.  Van egy kis helyem a következő két éjszakára, hogy végre utolérjem a mosást, néhány plusz óra alvást és az utazás harmadik szakaszára való felkészülést.  Nem tudom mire számítsak, de már nagyon várom!